A művész munkásságát bemutató publikációk:
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő. 1925-1930 között az Iparrajziskolában tanult, 1931-37 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. Mesterének vallja egyaránt Szőnyi Istvánt és Réti Istvánt is. Dolgozott a nagybányai művésztelepen, de részt vett a soproni, tokaji, pécsi, miskolci, tihanyi és bajai telepek munkájában is. A '30-as évek végén nagyobb tanulmányutat tett Nyugat-Európában. Egy éven keresztül ösztöndíjasként Rómában tevékenykedett. Télen Budapesten, nyáron Tihanyban dolgozott. 1937-től tagja volt a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesületnek, majd a Szinyei Társaságnak. 1947-ben a Fókusz Galériában, 1952-ben, 1957-ben és 1969-ben a Fényes Adolf Teremben, 1973-ban Szentendrén volt önálló tárlata. Művészetét halk, szemérmes, önmagába vonuló líra jellemzi. Alkotásain a posztimpresszionista stílus jegyei fedezhetők fel. Szobrászattal is foglalkozott. Jelentősek aktjai és állatszobrai. 1936-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskola tárlatán elnyerte a Műbarátok vízfestmény-díját, a Szinyei Társaság kiállításán kitüntető elismerésében részesült, 1959-ben a Fővárosi Tanács nívódíját kapta meg. A Magyar Nemzeti Galéria és a Fővárosi Képtár adott helyet műveinek. (ML, Kiállítási Katalógus, MÉ)
Magyar festők és grafikusok adattára
1937-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendékeként. Mesterének vallja még Réti Istvánt és Csók Istvánt is. A harmincas évek végén nagyobb nyugat-európai tanulmányutat tett, egy évig ösztöndíjasként Rómában dolgozott. Önállóan 1947-ben a Fókusz Galériában, 1952-ben és 1957-ben, valamint 1969-ben a Fényes Adolf Teremben, 1973-ban a Szentendrei József Attila Művelődési Központban állított ki. - Festészetét halk, szemérmes, önmagába vonuló líra jellemzi. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. Mesterének vallja egyaránt Csók Istvánt és Réti Istvánt is. Az 1930-as évek végén nagyobb tanulmányutat tett Nyugat-Európában. Egy évig ösztöndíjasként Rómában tevékenykedett. 1947-ben a Fókusz Galériában, 1952-ben, 1957-ben és 1969-ben a Fényes Adolf Teremben, 1973-ban Szentendrén volt önálló tárlata. Festészetét halk, szemérmes, önmagába vonuló líra jellemzi. (MÉ)
Művészeti lexikon I-IV.
Festő és szobrász. A Képzőművészetei Főiskolán tanult mint Glatz Oszkár növendéke, de Réti István és Szőnyi István hatott rá. Festői és szobrászi működése egyenértékű. Gyengéd és finom plasztikái és érzékeny, finom festményei a posztimpresszionizmus stílusában fogantak. Különösen aktjai és állatszobrai emelkednek ki munkásságából. 1940-ben a Műbarátnál, 1947-ben a Fókusz Galériában, 1952-ben és 1957-ben a Fényes Adolf Teremben rendezték meg gyűjt. kiállítását. Néhány képét a Nemz. Gal. őrzi.
Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Az Iparrajziskolán a grafikai osztályon végzett, a Képzőművészeti Főiskolán pedig a festőin, és megszerezte a rajztanári oklevelet, de tanári pályán sohasem működött. Itthon Glatz, Réti, Szőnyi s a nyári művésztáborok formálták szemléletét, külföldön Itália, Németalföld, Párizs, London múzeumai és művészeti élete. 1939-ben félévi ösztöndíjat kapott a római Collegium Hungaricumba. Bejárta Itália minden részét s főleg a régi korok művészete hatott rá mindmáig el nem múlóan. Elnyerte a Műbarát vízfestménydíját, a Szinyei Ifjúsági Tárlaton Arckép c. műve kitüntető elismerésben részesült. - Egyéni kiállítása: 1957, 1969, Fényes Adolf Terem, 1974 Szentendre, 1976 Helikon Galéria. Számos csoportkiállításon szerepelt. - 1960 óta Tihanyban él.