A művész munkásságát bemutató publikációk:
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Budapest, 1930<br />
Grafikus és festő. A plakátművészet és az alkalmazott grafika egyik legtermékenyebb mestere. 1945-1950 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán Konecsni György, Hincz Gyula és Miháltz Pál növendéke volt. 1959 óta kiállító művész. Számos egyéni (Paál Terem, Ferencvárosi Pincetárlat, Derkovits Terem, Eger, Miskolc, Kaposvár, Sopron, Gyöngyös, Nyíregyháza, Szombathely, Győr, Szekszárd, Pécs, Szolnok, Szeged, Székesfehérvár, Veszprém, Gyula, Debrecen, Tokió, Yokohama, Fukusima, St. Louis, Memphis stb.) és csoportos (Műcsarnok, Ernst Múzeum, Csók Terem, Csontváry Terem, Miskolc stb.) bemutatón vett részt. Olyan alkotó, akitől nem idegen a tusrajz, a linómetszet, a monotípia sem. Nyitottság, mozgékonyság példázza, hogy megfordult Párizsban, Velencében, Firenzében, Tallin-ban, Innsbruckban, Rigában és Szentpétervárott. Mindenütt a tájat figyeli, az emberek tevékenységét, a dolgozó ember izmát-arcát. Főleg tájképeket, csendéleteket és nonfiguratív kompozíciókat alkot. Az alkalmazott grafika területén is dolgozik. Prospektusokat tervez, filmkockákat rajzol, kulturális, kereskedelmi és sport témájú plakátokat, szakillusztrációkat készít. Dolgozik fiával is. SZOT-díjas (LÁ, Kulcsár Ödön: SZOT-díjasok, Budapest 1981)