A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő és grafikus. Budapesten a Szegfű utcai Művészházban kezdte művészeti tanulmányait. 1914-ben az Iparrajziskolában, 1915-ben a Képzőművészeti Főiskolán, 1916-18 között pedig a Haris közi Kernstok Károly-féle Szabadiskolában képezte magát. Balló Ede, Vaszary János, Kernstok Károly és Rippl-Rónai József oktatták. 1918-ban, tanulmányai befejezése után Erdélybe utazott, ahol gr. Teleki Géza festőművész vendégeként Alsózsuk-Visa tanyán, majd Kernstok Károly nyergesújfalui telepén dolgozott. Az első 1918-as szabadiskolai tárlatán ösztöndíjat nyert, melynek segítségével három évet (1920-23) Olaszországban tevékenykedett. Itt kerámiaüzemben, bronzöntő műhelyben dolgozott, így tudta magát minden támogatás nélkül fenntartani. 1925-ben fél évet a nagybányai művésztelepen működött. 1924-ben és 1926-ban gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, 1929-ben és 1937-ben a Tamás Galériában, 1934-ben az Ernst Múzeumban, 1957-ben és 1964-ben a Fényes Adolf Teremben, 1973-ban pedig a Csók Galériában. 1924-43 között rendszeresen részt vett a KUT kiállításain, a Nemzeti Szalon, a Tamás Galéria és a Műcsarnok csoportos bemutatóin, 1953-75 között a Vásárhelyi Őszi Tárlat seregszemléin. 1928-ban látott napvilágot linómetszet-albuma. 1939-ben újra Olaszországban járt, majd 1945 után Zsenyén, Hódmezővásárhelyen és Mártélyon festett rendszeresen. Novotny Emil művészete nehezen köthető stílusirányzatokhoz, leginkább expresszionistának tarthatjuk. Eleinte nagy hatást gyakorolt rá Egry József, a nagybányai művésztelepen pedig Kmetty János szemlélete. Korai műveit vastag, zsíros festésmód jellemzi, ahol az ecsetvonás egyúttal színfelületek hordozója. Palettája időközben folyamatosan kivilágosodott, és meleg színei fénnyel telítődtek. Többnyire tájképeket festett, de kerültek ki keze alól csendéletek is. Vásárhelyi festőként tartják számon és ő is annak tartotta magát, de nem a Tornyai-Kohán vonal képviselőjének. Új színt oltott bele e festészetbe, új magatartást, mely az övé. Jellemző rá a színnel való biztos bánástudás. Díjak: a Szinyei T. tájképdíja; Tornyai-plakett; Munkácsy-díj; Érdemes Művész; a Munka Érdemrend arany fokozata. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban és a szentendrei Ferenczy Múzeumban kaptak helyet. (ML, Éber, Műv, 1966/6, O.A.: Műv. 1968/7, RI-NM, Művésztelepi. G.kat.)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő és grafikus. Kernstok Károly szabadiskolájában kezdte tanulmányait, majd az Iparrajziskolán és a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. Itt Vaszary János, valamint Balló Ede tanítványa volt. Eleinte nagy hatást gyakorolt rá Egry József, a nagybányai művésztelepen pedig Kmetty János szemlélete. Az első 1918-as szabadiskolai kiállításán ösztöndíjat kapott. Az elnyert ösztöndíjjal 1920-ban és 1922-ben, val. 1923-ban Itáliában tett tanulmányutakat. 1924-ben és 1926-ban gyűjteményes tárlata volt a Nemzeti Szalonban, 1929-ben a Tamás Galériában, 1934-ben az Ernst Múzeumban. A KUT 1925-ös kiállításán törzstagnak választották. Szinyei-díjat nyert. Megkapta a Munkácsy-díjat és az érdemes művész c. kitüntetést. Expresszív stílusban, széles ecsetvonásokkal és mély színekkel többnyire tájképeket festett. Linómetszeteinek egy kollekcióját 1928-ban albumban adta ki. N. Emil Róbertet vásárhelyi festőként tartják számon, és ő is annak tartotta magát, de nem a Tornyai-Kohán vonal képviselője. Új színt oltott bele e piktúrába, új magatartást, mely az övé. Jellemző rá a színnel való biztos bánástudás. (ML, Éber, Műv.-1966/6, O.A.: Műv.-1968/7)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  Munkácsy-díjas, érdemes festő és grafikus. Tanulmányait Kernstok Károly szabadiskolájában kezdte, majd az iparrajziskolán és a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Balló Ede növendékeként folytatta tanulmányait. Fiatal korában Egry József és Kmetty János festésmódja hatott rá. Gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban 1924, 1926-ban, a Tamás Galériában 1929-ben, az Ernst Múzeumban 1947-ben és a Fényes Adolf Teremben 1957 és 1964-ben. A szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában 1966-ban nyílt kiállítása. Expresszív stílusban, széles ecsetvonásokkal és mély színekkel főképpen tájképeket festett. Linóleummetszetei albumban 1928-ban jelentek meg. - Irod.: Frank János: Meghalt Novotny Emil Róbert. Élet és Irodalom. 1975. 35. sz.
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő, grafikus. Munkácsy-díjas. Tanulmányait Kernstok Károly szabadiskolájában kezdte, majd az Iparrajziskolán és a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Balló Ede növendékeként folytatta. Fiatal korában Egry József és Kmetty János festésmódja hatott rá. Gyűjt. kiállítása volt a Nemzeti Szalonban (1924, 1926), a Tamás Galériában (1929), az Ernst Múzeumban (1947) és a Fényes Adolf-teremben (1957, 1964). A szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában 1966-ban nyílt kiállítása. Expresszív stílusban, széles ecsetvonásokkal és mély színekkel főképpen tájképeket fest. Linóleummetszetei 1928-ban albumban jelentek meg. Gyakran dolgozik a hódmezővásárhelyi művésztelepen is.
• Művészeti lexikon I-II.:
  Festő. Marosvásárhely 1898. jan. 1. Kernstok Károly tanítványa volt. Nagy hatással volt rá Egry József és Nagybányán Kmetty János. Gyüjt. kiállitása volt a Nemzeti Szalónban 1924. és 1926., a Tamás-galériában 1929., az Ernst-Múzeumban 1934. Széles ecsetvonásokkal festő posztimpresszionista. Linóleum-metszeteinek egy kollekcióját 1928. albumban adta ki.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész.<br /> Tanulmányait Kernstok Károly szabadiskolájában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Vaszary János növendékeként folytatta. 1920-1923-ban Olaszországban dolgozott, később Nagybányán telepedett le, majd az alföldi festők köréhez csatlakozott. Gyűjteményes kiállításai voltak a Nemzeti Szalonban (1924, 1926), a Tamás Galériában (1929), az Ernst Múzeumban (1947), a Fényes Adolf Teremben (1957, 1964), a Csók Galériában (1973) és Hódmezővásárhelyen (1975). 1963-ban Bécsben állított ki. 1957-ben Munkácsy-díjat, 1958-ban Tornyai-plakettet kapott; 1986-ban érdemes művészi címmel tüntették ki. - Művészetét az érzés és az intellektus sajátos ötvözése jellemezte. Elsősorban táj- és zsánerfestő volt, Mártély ihletett ábrázolója, itt festett munkáiban különösen érdekelték a fényproblémák, a víz és a víztükröződés reflexei. Mint grafikus is jelentékeny oeuvre-t hagyott hátra.
• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
  1914: Iparrajzisk.; 1915: MKF, mestere: Balló Ede; 1916-18: Haris közti Szabadisk., mestere: Kernstok Károly. 1942: Szinyei T. tájképdíja;1957: Munkácsy-díj; 1958: Hmvhelyi Tornyai-plakett; 1968: érdemes művész; 1973: Munka Érdemrend arany fokozata. 1913-ban Gerő Ödön művészeti kritikus fedezte fel rajzkészségét, s ajánlotta be a tizenöt éves fiút Kernstok Károly Szegfű utcai Művészházában szervezett iskolájába. 1918-ban, tanulmányai befejezése után Erdélybe utazott, ahol gróf Teleki Géza festő vendégeként Alsózsuk-Visa tanyán, 1919-ben Kernstok nyergesújfalui telepén dolgozott. 1920-23 között Olaszországban élt. Itt kerámiaüzemben, bronzöntő műhelyben dolgozott, így tudta magát minden támogatás nélkül fenntartani. 1925-ben félévig Nagybányán dolgozott. 1928-ban jelent meg linómetszetalbuma. 1939-ben újra Olaszországba utazott. 1945 után Zsennyén, Hmvhelyen, ill. Mártélyon festett rendszeresen. Gráber Margittal halálig jó barátságban volt. A KUT és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja volt. Művészete nehezen köthető stílusirányzatokhoz, leginkább expresszionistának tarthatjuk. Korai műveit a vastag, zsíros festésmód jellemzi, ahol az ecsetvonás egyúttal színfelületek hordozója. Palettája idő közben folyamatosan kivilágosodott, meleg színei fénnyel telítődtek.<br /> Ek: 1924: Nemzeti Szalon (kat.) (Deli Antallal); 1926: Nemzeti Szalon (kat.) (Scheiber Hugóval, Bor Pállal, Gráber Margittal); 1929: Tamás G. (kat.) (Székessy Zoltánnal); 1934: Ernst M. (kat.) (Vörös Gézával); 1937: Tamás G. (kat.) (Szervátiusz Jenővel);1938: Nemzeti Szalon (kat.) (Hincz Gyulával); 1939: Nemzeti Szalon (kat.) (Klie Zoltánnal); 1941: Nemzeti Szalon (kat.) (Andrássy Kurta Jánossal); 1944: Műbarűt (kat.) (Gráber Margittal); 1947: Főv. Népműv. Közp. (Kocsis Andrással); 1957, 1964: Fényes A. T. (kat.); 1966: Móra F. M., Szeged; 1973: Csók G. (kat.); 1975, 1985: Tornyai J. M., Hmvhely (kat.); 1986: Művésztelepi G., Szentendre (kat.); 1998: Jubileumi emlékkiállítás, Hmvhely.<br /> Vcsk: 1918: Haris köz, Kernstok Szabadisk.; 1924-43: A KUT kiállításai; 1926: Téli Tárlat, Műcsarnok; 1927: Szinyei Társaság fiataljai, Nemzeti Szalon; 1929: Modern magyar festők, Tamás G.; 1938: Balatonarácsi művészek, Nemzeti Szalon; 1939: Modern Hungarian Painting, Delphic Studios, New York; 1945: Nemzeti Parasztpárt kiállítása, Művészeti és Kereskedelmi Int.; Az Első Szabad Nemzeti Kiállítás, régi Műcsarnok; 1948: Magyar Hét, Bulgária; 1951: XI. kerületi képzőművészek kiállítása, FK; 1953-75: A Vásárhelyi Őszi Tárlat kiállításai, Hmvhely.<br /> Mk: Ferenczy M., Szentendre; Móra F. M., Szeged; MNG; Tornyai J. M., Hmvhely.<br /> Irod.: Elek A.: A Nemzeti Szalon csoportkiállítása, Újság, 1924. dec. 21.; M. I: Hét modern festő, Magyar Ország, 1926. okt. 31.; Elek A.: A Nemzeti Szalon csoportkiállítása, Újság, 1926. okt. 31.; Carpaccio: A Nemzeti Szalon új csoportkiállítása, Pesti Napló, 1926. okt. 31.; Szomory D.: Finom művészek az Ernst Múzeumban, Az Est, 1934. jan. 28.; Gerő Ö.: Kunstausstellungen, Pester Lloyd, 1937. ápr. 21.; Komor A.: (kat. bev. Műbarát, 1944); Frank J.: (kat. bev. Fényes A. T., 1964); Frank J.: Novotny Emilnél, ÉS, 1966. ápr. 30.; Frank J.: Szóra bírt műtermek, Bp., 1975; Frank J.: (kat. bev., Művésztelepi G., 1986). (K.A.)